Történetünk egy szép tavaszi napon kezdődött, amikor is Leon Oswald a Kaleido egyik sztárja éppen a színpad felé hajtott fekete cabrio Porsche-jével, mikor egy lány hirtelen a kocsija elé lépett, hatalmasat fékezett, de hiába a lányt elütötte. Villámgyorsan kiugrott az autóból és odasietett áldozatához, akinek szerencsére nem esett komolyabb baja, letérdelt mellé és finoman ölébe vette a lány fejét, majd szólongatni kezdte:
-Hé, jól vagy, nem esett bajod?-kérdezte aggódva Leon.
-Istenem, de szép álom.-motyogta az elütött lány, mikor meglátta a férfit. Leon látta, hogy a nem sérült meg csak beverte egy kicsit a fejét, így felemelte és beültette az anyósülésre, ő is beszállt, majd a legközelebbi kórház felé vette az irányt. Eközben utasa is teljesen magához tért, és zavartan nézett körbe:
-Le...Leon Oswald??-nézett maga mellé döbbenten a fiatal lány.
-Látom jobban vagy.-nyugtázta a söfőr.
-I..igen.-motyogta a lány mert még mindíg nem todta elhinni, hogy ő ott ül az egyik példaképe mellett akit annyira csodál "Hihetetlen, itt vagyok Leon úrfi kocsijában és ő itt van tőlem alig pár centire..."merült gondolataiba a lány.
-Azért beviszlek a kórházba nehogy valami komoly bajod legyen.-szögezte le Leon.
-Kö....köszönöm.-hebegte az ifjú hölgy hálásan miközben a feje búbjáig elvörösödött.
-Hogy hívnak?-hangzott a kérdés.
-E...elison, a nevem Elison Valentaine.-jött a szaggatott válasz.
-Nos, megtudhatnám, mi késztetett arra, hogy a kocsim elé ugorj?-kérdezte megszokott hangnemében Leon.
-Sa..sajnálom én csak nagyon siettem a....-magyarázokodott volna Elison.
-Itt vagyunk.-szakította félbe Leon Eli magyarázatát, majd kiszállt és utasának kinyitotta az ajtót.
-Ki tudsz szállni?-nézett a maga elé bambán bámuló lányra Leon.
-Persze.-felelte halkan a kérdezett és már ki is pattant a járgányból. Ez után együtt bementek a kórházba, ahol megvizsgálták Elisont. Míg s vizsgálat folyt Leon a folyosón ült és várt, közben eszébe jutott a kishúga balesete "Sophie...ő is egy autóbalesetben halt meg, még jó hogy ennek a lánynak nem esett semmi baja...", gondolataiból a rendelőből kilépő orvos hangja rázta fel.
-Megnyugodhat uram, a högynek egy haja szála sem görbült meg.-jelentette ki a doki. Leon felállt elbúcsúzott az orvostól aztán autója felé vette az irányt. Az autónál kinyitotta az anyósülés felöli ajtót Elinek majd ő is beszállt.
-A biztonság kedvéért haza viszlek, nem kell, hogy egy másik kocsi élé is oda vesd magad.-mondta gúnyosan Leon.
-De..-próbált ellenkezni Elison.
-Tehát merre laksz?-fordult a lány felé Leon.
-Angliában.-felelte az alig hallhatóan.
-Hmm....ne szórakozz velem.-torkollta le Elit.
-De én tényleg...csak egy órája érkeztem meg, a bőröndömet leraktam az egyik csomagmegőrző szekrénybe, itt a kulcsa.-halászott elő a zsebéből egy szekrénykulcsot.
-Rendben akkor visszaviszlek a reptérre.-zárta le a beszlgetést Leon.
-De...én a Kaleido színpadhoz szeretnék menni.-motyogta az orra alatt Elison.
-Ma nincs előadás.-közölte Leon.
-Tudom, nem is azért megyek....hanem azért hogy csatlakozzak a társulathoz.-mondta remegő hangon a lány.
-Válogatás csak jövőre lesz.-közölte Leon.
-Tudom, de azt reméltem, hogy esetleg...talán....valahogyan....mégis sikerül bejutnom.-motyogta megszeppenve Eli.
-Ilyesmire semmi esélyed....-mondta hűvösen Leon.
-De én tudok valamit.. egy mutatványt amire rajtam kívül senki más nem képes csakis én.-váltott kicsit erősebb hangnemre Elison.
-Ez nevetséges, nincs olyan mutatvány, amire csak egy ember képes.-kétkedett Leon.
-De igen ez olyan, még te sem tudnád utánam csinálni.-erősködött Eli, majd kissé elpirult mikor ráeszmélt hogy mit is mondott az előbb.
-Úgy gondolod?-kérdezte gúnyosan Leon és elindult a Kaleido színpad felé.
-Most hová megyünk?-értetlenkedett Elison.
-A színpadra, felkeltette az érdeklődésmet a te utánozhatatlan mutatványod.-váaszolt nem kevés gúnnyal a hangjában a sofőr. Hamarosan el is érték uticéljukat a kapun belépve mindenki a kis párost figyelte jobban mondva Elisont.
-Nézd csak ott van Leon, jé egy lánnyal van ez hihetetlen.-ámult el Anna.
-Biztos a szerelme és idehozta, hogy fent a trapézon valljon neki szerelmet, oh ez olyan romantikus!!!-képzelgett Mia mikor látta, hogy a páros a színpad irányába indul.
-Ezt el kell mondanunk Sora-nak!-lelkendezett Marion és már indultak is a lányok, hogy elújságolják barátnőjüknek és persze mindenkinek aki az útjukba akad. Ennak következtében az előadósátorban kisebb tömeg gyűlt össze, hogy megleshessék Leon "barátnőjét".