-Meg mert csinos az arca.-fűzte hozzá Sora.
-És nagy a melle.-fokozta Mia ennek a kijelentésének folyománya képpen pedig mindenki megrökönyödve nézett rá.
-Nem is.-pirult el Eli és az említett testrészeire nézett.
-Dehogynem, nézzétek ez legalább C kosárméret.-jelentette ki Mia kissé irigykedve és rájuk mutatott, erre Elison mégjobban elvörösödött.
-Jobb lesz, ha folytatjuk a próbát.-terelte a témát az újonc, ezzel Leon és Yuri is egyetértett így ők elindultak a trapézok felé.
-Nah nem, ilyen könnyen nem lógsz meg, most már el kell árulnod a méreted.-fogta vissza az indulni készülő lányt a rendező, végül Eli szégyellősen súgta Mia fülébe méretét.
-MICSODA D-s!!! Úgy irigyellek!-kiáltott fel a szövegíró, minek következtében mindenki aki a teremben volt rájuk szegezte tekintetét, pontosabban Elire, ő pedig sietve felugrott az egyik trapézra.
-Folytathatjuk végre?-kédezte türelmetlenül Leon. A kérdést követően ismét belekezdtek a próbába, ami a továbbiakban viszonylag simán ment egy-két apró hibától eltekintve. A gyakorlás végeztével megbeszélték hogy, a következőt másnap délutánra teszik. Miután végzett  Elison felment a szállására ott lezuhanyozott, majd átöltözött, teendői bevégeztével lement a társalgóba a többiekhez.
-Sziasztok miről beszélgettek?-ült le barátnői közé Eli.
-Oh, csak Mia kis elszólásán, láttad hogy Leon és Yuri mennyire bámultak téged, majd kiesett a szemük.-elemezte a helyzetet Anna.
-Ami azt illeti mindenki engem bámult.-jegyezte meg Elison.
-Jó tényleg sajnálom, hogy kikiabáltam dehát már mindegy, meg aztán előbb-utóbb mindenki megismer.-mentegette magát Mia.
-Ez nekem sincs ellenemre, de talán nem a kosárméretemet kellett volna megismerniük legelőször, hanem mondjuk a kedvenc színemet vagy ilyesmi.-fejtette ki az új lány.
-Most már úgy is mindegy.-legyintett Anna.
-Mondjátok csajok ti nem vagytok éhesek?-kérdezte a többieket Eli.
-Nem mi már abrakoltunk, ma nagyon finom volt az ebéd.-felelte Sora.
-Hát akkor én is megyek és megebédelek.-állt fel Elison és az ebédlő felé indult.
-Oké de siess mert nem sokáig van már nyitva a konyha.-kiáltott utána Sarah, ezt Elison már nem hallotta meg. Gyorsan szedte lábait, hogy jusson még neki is abból a finom falatokból, de pechére a konyha már be volt zárva, így éhen maradt. Főhősnőnk azonban nem esett kétségbe a helyzet miatt, eldöntötte, hogy ma étteremben eszik, végülis nem kellett attól tartania, hogy nem tudja majd kifizetni a számlát. Ezen ötlettől vezérelve hívott magának egy taxit és elfuvaroztatta magát egy híres francia étterembe a La Folie-be. A hely nagyon elegáns volt, mindenütt pincérek sürögtek. Mikor Eli a recepcióhoz érkezett egy ismerősbe botlott.
-Oh Leon úrfi hát te is ide jöttél?-lepődött meg Elison.
-Általában itt eszem.-felelte az tömören.
-Hát én most vagyok itt először.-mesélte Eli.
-Á...Mr.Oswald már előkészítettük az asztalát.-hívta magával Leont a főpincér, aki követte.  Időközben Elison is sorra került a recepciónál.
-Jó napot kisasszony.-köszönt illedelmesen a recepciós.
-Jó napot, szeretnék egy asztalt egy személyre.-közölte kívánságát Eli.
-Van foglalása?-kérdezte a recepciós hölgy.
-Az nincs.-felelte Elison.
-Ez esetben sajnálom, de nincs szabad asztalunk.-küldte el őt a nem túl rokonszenves nő.
-Értem.-fordult sarkon a lány "El is felejtettem, hogy asztalt kell foglaltatni, otthon ilyesmivel sosem volt gondom, ott mindenki ismer és ha nem hát Elliotnak minden menőbb étteremben volt saját asztala."gondolkodott Eli, kis eszmefuttatásából az ragadta ki, hogy valaki megfogta a csuklóját és maga után húzta, a lány hírtelen szóhoz sem jutott csak ment amerre vitték, végül egy asztalnál kötöttek ki elrablójával, ahol leültek egymással szemben, majd a pincér egy étlapot nyomott a kezükbe. A fiatal lány nem tudta mire vélni a helyzetet, hiszen a próbán történtek után elképzelhetetlennek tartotta, hogy ő valaha is Leon Oswalddal ebédeljen.
-Te mit kérsz?-tette fel a kérdést a férfi miután magának már rendelt.
-Ö....lazacot....füstölt lazacot.-kapott hirtelen észbe Eli, így Leon leadta a rendelés többi részét is, temészetesen franciául.
-Mi az úgy ülsz ott, mint aki szellemet látott.-szólt a lányhoz Leon.
-Semmi csak én azt hittem, hogy még haragszol rám a próba miatt.-bökte ki Elison.
-Ez így is van, de ha nem eszel attól csak még ügyetlenebb leszel.-magyarázta Leon.
-Legközelebb majd jobban igyekszem.-szögezte le Eli.
-Ajánlom is különben nem lesz még egy legközelebb.-fenyegetőzött Leon.
-Ezt hogy érted?-döbbent meg a lány.
-Úgy ahogy mondtam.-felelte hidegen az artista.
-Értem.-szomorodott el Eli, időközben meghozták az ebédet, de Elison hirtelen felállt helyéről és a kijárat felé indult.
-Hová mész?-kérdezte Leon.
-Sajnálom,....én már nem vagyok éhes.....de azért köszönöm.-próbált elbúcsúzni Eli.
-Gondolom azért jöttél ide mert enni akartál, a levegő pedig nem mulasztja el az éhséget, tehát ülj vissza és egyél.-utasította az artista a fiatal lányt aki engedelmesen visszahuppant helyére. A történtek után nem esett több szó köztük, Elison nem mert megszólalni, Leon pedig csak azért nem szólt, mert nem volt semmi mondanivalója. Az étteremből kiérve elköszöntek egymástól majd Leon a kocsijához indult, Elison pedig gyalog ment vissza a színpadhoz, mikor visszaért egyből felment a szobájába és ott ledőlt az ágyra, hogy kissé megeméssze az eseményeket. "Lehet még valami ennél tökéletesebb enyém a főszerep az új darabban ráadásul Leon úrfival és Yuri úrfival együtt szerepelhetek, és most ez az ebéd, ezt soha még elképzelni sem mertem. Bár Leon úrfi elég goromba velem, de azt hiszem ő ilyen, mindenesetre én kihozom magamból a legjobbat, hogy ő is elismerjen. Ez az azt akarom, hogy elismerjen, megyek is gyakorolni!!" pattant fel hirtelen az ifjú hölgy az ágyáról villámgyorsan átvedlett edzőruhába, majd rohant le a gyakorlóterembe. A terem azonban nem volt üres és nem más foglalta el mint May Wong, a kínai lány éppen egy bonyolult mozdulatsort próbált végrehajtani amikor Eli megérkezett.
-Te meg mi a fenét keresel itt, már reggel próbáltatok vagy nem?-támadta le May.
-De igen, csak gondoltam lejövök még egy kicsit gyakorolni.-szeppent meg Elison.
-Ó tényleg azt hallottam hogy elég béna voltál szóval sokat kell még csiszolnod az ugrásaidon.-gúnyolódott az artista lány.
-Hát azért nem voltam olyan rossz, de egy kis edzés sohasem árt.-mentegette magát Eli.
-Ha a terem kell akkor már el is mehetsz, mert én ugyan nem adom át, különben is azé a terem aki előbb érkezik.-vetette oda May, majd felmászott az egyik trapézra. Eli még pár másodpercig fixírozta Mayt.
-Mi van? Mondtam hogy enyém a terem szóval tünés.-zavarta ki a kínai lány a kis újoncot. Elison lesújtva ballagott vissza a szállásra. "Miért ilyen ellenséges velem May, nem értem már az első perctől kezdve ilyen, pedig én tényleg nem tettem ellene semmit, még csak egy rossz szót sem szóltam rá egyszerűen nem értem." a nagy gondolkodásban Elison nekiment valaminek.