-Bocsánat.-lepődött meg az angol lány mikor látta, hogy aminek nekiment az nem valami volt hanem valaki, egy szőkésbarna hajú, kék szemű srác aki nála kicsivel alacsonyabb volt.
-Jajj nem, én kérek elnézést, elbembultam.-szégyenkezett a srác.
-Én is.-nevetett fel Elison erre Ken is elkezdett nevetni.
-Egyébként a nevem Ken és olyan edző féleség vagyok itt a színpadnál.-mutatkozott be Ken.
-Én meg Elison vagyok olyan újonc féleség, de hívj csak Elinek.-mutatkozott be Eli is.
-Bocs de nekem most mennem kell, majd szólj, ha tudok segíteni neked valamiben.-búcsúzott el Ken.
-Hát igazából már most tudnál, gyakorolni szerettem volna, de a terem foglalt.-panaszolta el gondját az  új tag.
-Az előadósátorban most nincs senki és a háló is fent van, szóval oda nyugodtan mehetsz.-tanácsolta Ken.
-Köszönöm, akkor megyek is, szia.-köszönt el a lány és már rohant is az említett helyre, szerencséjére ott nem volt senki így nyugodtan tudta tökéletesíteni mozdulatait. Már jó pár órája gyakorolt mikor bejött valaki.
-Ideje abba hagynod.-szólt egy férfihang, a hang Leoné volt.
-Oh még nem vagyok fáradt.-lihegte Elison két ugrás között, de látszott rajta, hogy már nagyon gyenge.
-Azt mondtam elég!-ugrott fel Leon az egyik trapázra és elkapta Eli kezét.
-Deh...énh tényleghh jólh vagyokh....-kapkodta a levegőt az újonc, majd hirtelen kicsúszott a keze a férfiéből és ájultan zuhant a hálóba. Leon azonnal lemászott a trapézról, majd kiemelte az alélt lányt a védőhálóból és felvitte a szobájába, az ajtó nyitva volt mivel Elison nem zárta be. A szobába beérve az artista letette Elit az ágyra, aki pár másodperc múltán ébredezni kezdett.
-Ostoba liba, mégis mit képzeltél!-kiabált rá Leon.
-Én csak megpróbáltam egy kicsit gyakorolni, hogy jobb legyek.-magyarázkodott az ifjú artista lány.
-Egy kicsit gyakorolni mi, hülye liba, ha csak egy kicsit gyakorolsz attól nem ájulsz el.-veszekedett vele Leon most már anyanyelvén, de arra nem számított, hogy a lány érti is amit mond.
-Előszöris ez az én szobám szóval azt hiszem itt csak nekem van jogom kiabálni, másodszor pedig azért gyakoroltam, mert egyedül neked nem felelt meg a teljesítményem, és harmadszor nem vagyok már gyerek szóval tudok magamra vigyázni, jó éjt Leon úrfi.-tessékelte ki beszélgető partnerét szintén franciául a lány, ezen aztán a férfi mégjobban meglepődött "Mi tud franciául? Az egy dolog hogy érti, amit mondok, de hogy még válaszol is, méghozzá így. Mit képzel magáról ez a kis liba?" megdöbbenéséből az rángatta ki, hogy az ifjú hölgy éppen készült rácsukni az ajtót, de kezével megállította azt, mert váltani akart még egy szót a lánnyal.
-Aludd ki magad!-hagyta meg Leon.
-Nahát erre nem is gondoltam, úgy terveztem egész este ugrándozni fogok a szobámban és 6 liter kávát megiszok és bömböltetem a hifit nehogy pihenni tudjak.-gúnyolódott Elison majd bevágta az ajtaját. Ez után bedőlt az ágyikójába és elkezdett agyalni azon, hogy mit is csinált az imént "Mi az hogy kioktat, felnőtt vagyok tudok magamra vigyázni! De végülis talán igaza van elájultam, ő meg felhozott ide pedig megtehette volna, hogy ott hagy és én meg olyan bunkó voltam vele. A csudába bocsánatot kell kérnem." döntött Eli és felpattant az ágyról és Leon után szaladt, férfit a parkolóban érte utol.
-Leon úrfi kérlek várj!-szuszogta futás közben, erre a megszólított megállt, de nem fordult vissza.
-Kérlek ne haragudj rám, én olyan goromba voltam, kérlek bocsáss meg.-ölelte át Eli hátulról a férfit miközben néhány könnycsepp gördült le az arcán. Leon érezte ahogy a lány puha mellei hátához nyomódnak és hogy Eli szíve hevesen kalapál, bizonyára a futástól lehetett, vagy talán valami mástól. Ez a helyzet eléggé zavarbaejtő volt mindkettejük számára, de valamiért egyikük sem szakította meg ezt a hosszú pillanatot, pedig Leon ilyen esetben már rég elküldte volna melegebb éghajlatra azt aki őt ölelgetni meri. Elison is furcsamód élvezte a szituációt, mégis ő törte meg előbb az ölelést.
-Oh bocsánat....én nem akartam...-lépett hátra a lány kipirult arccal, szeme még mindig könnyfátyolban úszott és a levegőt is sűrűn vette. Erre már Leon is hátra fordult és mélyen a lány szemeibe nézett, bizonyára választ keresett bennük az előbbi dologra, de nem járt sikerrel.
-Menj aludni.-szólalt meg végül, tőle szokatlanul kedves hangon. Eli csak bólintott és visszaindult a szobájába, Leon pedig a kocsija felé vette az irányt, a hazafelé vezető úton fejében csak úgy cikáztak a gondolatok "Mi volt ez? Miért ölelt meg egyáltalán? És én miért hagytam? Még sírt is és utánam futott annak ellenére, hogy rettentően fáradt lehet, milyen édes. A francba miket gondolok ez csak egy gyerek, de akkor is édes. Mi van velem, remélem holnapra kialszom ezt az egészet." Eközben valaki más is töprengett a történteken, és ez a bizonyos személy Elison volt. Ágyában fekve elmélkedett az iménti helyzeten "Jajj mit csináltam, megöleltem őt pedig nem akartam most biztos valami ostobaságot gondol rólam. De vajon miért nem lökött el magától, nem értem ez nem jellemző rá. Olyan furcsa volt amikor a szemembe nézett mintha választ várt volna én pedig nem tudtam mit mondani, mit is mondhattam volna hisz én sem tudom mi volt ez. Azután meg annyira kedvesen beszélt még sosem hallottam, hogy bárkihez is így szólt volna." ezekkel a gondolatokkal merült álomba Elison is.
Másnap reggel Eli kopogásra ébredt, álmosan nyitott ajtót.
-Gyerülnk, felkelni lustaság, hasadra süt a nap.-rontott be elsőként Anna a szobájába.
-Kapd össze magad, mert mindjárt indulunk.-lépett be Mia is.
-Hová?-dörzsölte szemeit az újonc.
-Hát korizni.-lóbált egy pár görkorcsolyát Sora.
-De én még aludni akarok.-nyafogott Elison.
-Ugyan már aludni ráérsz máskor is.-tessékelte be a fürdőszobába a még kissé kómás lányt Rosetta. Eli gyorsan elkészült és az arcmosástól fel is ébredt.
-Nah jó de mit vegyek fel?-kiabált ki Elison.
-Valami kényelmeset.-tanácsolta Marion. Az újonc választása egy fehér kombinépántos felsőre és egy rövid farmernadrágra esett, miután felöltözött ő is felvette a görkorit amint a lányok hoztak neki majd, mindannyian elgördültek a közeli parkban lévő pályához. Ott órákig egymást felülmúlva mutatták be a különböző ugrásokat és forgásokat, persze Elison sem bírt magával és támadt egy merész ötlete.
-Na ezt figyeljétek, lányok ez mindent üt.-szólt oda a többieknek Eli, miután villám sebességgel elindult a legmagasabb félcső felé, mikor felért a tetejére egy hatalmasat szaltózott amivel a park kerítése fölé került, azután pedig pörgött még néhányat. Arra készült, hogy a félcsőre érkezik vissza,de valamit elszámított és a szomszédos telken landolt, méghozzá egy óriási esküvői torta kellős közepében. A nagy puffanásra a pár és az egész vendégség hátrafordult, közben a lánycsapat is megérkezett és látván Eli helyzetét, hatalmas röhögésben törtek ki.
-Hoppá, bocsánat.-nézett a dühös násznépre Elison.
-Hoppá meg bocsánat csak ennyi, tönkretetted az esküvőnket!-akadt ki a vőlegény.
-Hát mit mondhatnék még, egyébként ne aggódjanak a torta miatt, elég rossz íze van.-nyalta meg szája szélét a nyakig tortával borított lány.
-Ne ez már több a soknál, kapjuk el a szemtelen kis csitrit!-kiáltott az egyik vendég és az egész társaság megindult Elison felé, most már ő is rájött hogy ez nem tréfa dolog és menekülőre fogta, nyomában a lányokkal és a dühödt násznéppel. Elison hihetetlen sebességgel görizett, így hamar a visszaért a színpadhoz. Ott aztán hatalmas fékezéssel megállt, mielőtt még elüti Yurit és Leont.