-Itt vagyunk.-szólt Leon majd behajtott egy társasház mélygarázsába, onnan lifttel folytatták tovább az útjukat egészen a második emeletig, ott beléptek a 22-es ajtón. Leon otthona igazi legénylakás volt, az egész modern bútorokkal berendezve, mégis tökéletesen illett a nappaliba a fekete zongora mely a hatalmas panoráma ablak mellett helyezkedett el, a fiatal lány nagy lelkesedéssel lépkedett oda a hangszerhez.
-Igazán jól szól.-húzta végig ujjait a billentyűkön.
-Múlt héten hangoltattam.-szánta válasznak ezt Leon.
-Gyakran játszol rajta?-kíváncsiskodott Eli.
-Nem csak ha éppen rám jön.-adott választ a férfi.
-És mikor szokott rád jönni a zongorázhatnék?-faggatta Elison.
-Az változó.-próbálta lezárni a beszélgetést Leon.
-Játszanál nekem valamit?-kérlelte a lány.
-Nem.-jött a felelet.
-Oh, hát akkor játszom magamnak.-azzal Eli belekezdett a gyakorlásba, először egy angol melódiát játszott aztán egy osztrák darabot végül pedig egy ismert francia a dalt, aminek csak az első három versszakát ismételgette.
-Ez a rész már volt, kétszer.-kritizálta őt Leon.
-Igen, de sajnos nem tudom tovább.-pironkodott a lány. Leon erre csak sóhajtott egyet, letette az újságot, amit épp olvasgatott, aztán meg odaült Eli mellé és elkezdett zongorázni, meglepő módón egész  ügyes volt.
-Így van tovább.-szögezte le.
-Tényleg már eszembe jutott.-kapcsolódott be Leon mellé Elison is, így alkottak duettet, egyszer csak az újonc partnerére nézett majd elkezdett mosolyogni, végül már kuncogott is.
-Te most kiröhögsz?-kérdezte ingerülten a férfi.
-Nem, a világért se csak nem akartál nekem zongorázni most meg már velem zongorázol, úgy hogy észre sem veszed.-vidult a lány.
-Még mindig nem értem mi olyan mulatságos ezen.-állt fel Leon és visszaült a kanapéra.
-Bocsáss meg én nem akartalak kinevetni csak olyan mókás ez az egész helyzet.-nevetett csilingelően Elison.
-Inkébb folytasd a gyakorlást!- meredt ismét egy újságba a férfi, az angol lány pedig folytatta a játékát. Eközben a színpadon May kutatott Leon után.
-Hé Mia nem láttad Leont?-kérdezősködött.
-Hát kb két órája ment haza...-kezdett bele az írónő ám May nem várta meg míg befejezi mondatát.
-Köszi.-rohant a kínai lány a kijárat felé, ott fogott magának egy taxit és Leon lakásához fuvaroztatta magát "Beszélnem kell Leonnal, meg kell győznöm róla, hogy én ezerszer jobb vagyok mint az a kölyök. Ez az én fogom eljátszani Ginivert az kis brit liba meg mehet vissza oda ahonnan jött." mire May gondolatai végére ért már Leon ajtaja előtt találta magát, becsöngetett a férfi pedig kis idő múlva ajtát nyitott.
-Szia Leon!-köszönt lelkesen May.
-Szia.-szólt kedvetlenül Leon.
-Bejövök jó, valamit meg kell beszélnünk.-lépett be a kínai lány, majd lehuppant az egyik kanapéra.
-Szervusz May.-üdvözölte az érkezőt, Elison is.
-Ez mit keres itt?-döbbent le May mikor meglátta, hogy ki köszönt neki.
-Az nem a te dolgod, szóval mit akartál?-terelte a témát Leon.
-Hát a mostani darabról van szó, de könnyebb lenne beszélgetni egy tea mellett.-tért a tárgyra May, erre már Eli is figyelt.
-A darabbal kapcsolatban kérdezd Miat.-mondta a férfi majd a konyhaszekrényhez lépett és keresgélni kezdett benne valamit.
-Tudom, hogy Mia a rendező, de nekem a te szavad többet ér.-jelentette ki May.
-Nincs citrom.-állapította meg az artista.
-Semmi baj én megiszom citrom nélkül is a teát.-ecsetelte a kínai lány.
-Én viszont nem, úgyhogy lemegyek a boltba, gondolom addig nem mész sehová.-fejtette ki Leon.
-Nem, itt megvárlak.-szólt May, mintha Leon legalább az északi sarkra készült volna. Amint kilépett a férfi a lakásból, a kínai lány azonnal nekiesett Elisonnak.
-Mégis mit képzelsz te magadról, hogy mersz így ráakaszkodni Leonra, nem gondolod hogy pofátlanság valakinél hívatlan vendégnek lenni?-fakadt ki May.
-Igen az, csakhogy engem Leon úrfi hívott meg.-felelt Eli.
-Ha azt hiszed, hogy el tudod csábítani Leont, azért hogy bebiztosítsd a helyed, akkor csalódni fogsz, mert ő nem bírja az ilyen magadfajta kényes kislányokat.-kiabált továbbra is May.
-Nincs ilyen szándékom.-állt fel a zongorától Elison.
-Csak hogy én ezt nem veszem be, már az első perctől kezdve utállak és jobb, ha tudod én fogom játszani Ginivert.-folytatta a kínai lány.
-Sajnos tájékoztatnom kell téged arról, hogy a szerepet én kaptam.-szállt szembe munkatársával Eli.
-Az lehet de nem sokáig lesz a tiéd, mert én bármikor le tudlak győzni és ezt be is bizanyítom.-hencegett May.
-Igazán és hogy?-vette fel a kesztyűt Elison is.
-Mondjuk párbajjal.-nézett a falon lévő két díszkardra a kínai lány.
-Ez ostobaság.-tiltakozott Eli.
-Mi az talán félsz a vereségtől?-vette magához az egyik fegyvert May.
-Én ugyan nem!-kapta kezébe a másikat Elison és megkezdődött a csata. A pengék szélsebességel csaptak össsze, majd váltak szét, a két lány pedig villámgyorsan ugrándozott a bútorok között és rajtuk. Sokáig viaskodtak így, mígnem Maynek valahogyan sikerült egy jókora darabot lenyisszantania ellenfele szoknyájából. Erre már Eli is bedühödött és néhány jól irányzott vágással leszabdalta Mayről a felsőt, a kínai lány ekkor már észrevette, hogy Elison jóval többet tud annál, mint amit eddig mutatott, ezért nagy hévvel kezdte támadni, hogy fényt derítsen az újonc valódi tudására. Ekkor lépett be Leon, aki láthatólag nem nagyon örült neki, hogy a két párbajozó az ő nappaliját választotta csatatérnek és az ő kardjait választották eszközüknek.
-Ebből elég!-kiáltott rájuk a férfi. Erre mindketten odakapták a fejüket, de a harcot nem fejezték be.
-Igazad van Leon úrfi.-szólt Elison majd egyetlen suhintással kicsapta May kezéből a kardot, ami pont a bőrkanapé közepében landolt, a kínai lány szégyellősen takargatta magát hiszen felül csak melltartó volt rajta és próbálta összeszedni a szétszabdalt ruhadarabját. Az újonc ezt látva diadalittasan mosolygott.
-Menj haza May.-bocsjtotta el a kínai lányt a házigazda.
-Dehát..-magyarázkodott volna az.
-Most.-parancsolt rá a férfi. May pedig megsemmisítve lépkedett az ajtó felé.
-Hé vesztes, meg ne fázz!-dobta oda vékony blézerét ellenfelének Elison, a kínai lány pedig felvette azt  mivel fehérneműben eléggé ciki lett volna visszamennie a színpadhoz.
-Ezt még visszakapod.-forronogott May mielőtt távozott.
-El is várom, ez egy limitált Chanel, csak 100 ilyen készült és elég drága.-kiáltott utána gúnyolódva Eli nem, mintha nem tudta volna, hogy az artistalány nem a felsőre gondolt.