-Mi a fene volt ez?-dühöngött Leon miközben kihúzta kardját a bútorból.
-Hát...ö May kezdte.-mentegette magát Eli.
-Az nem érdekel ki kezdte, csak az hogy csatatérnek néztétek a lakásomat. Tőled nem várhatom, hogy úgy gondolkodj mint egy felnőtt, hiszen csak egy kislány vagy, de legalább Maynek lehetett volna esze.-zsörtölődött Leon. Az utolsó mondaton persze Eli megsértődött és a kijárat felé vette az irányt.
-Te meg hová mész?-szólt utána a férfi.
-Vissza a szállásra.-felelte sértődötten Elison.
-Akárhogy játszod itt a nagylányt, te még nem vagy felnőtt, tehát ne várd, hogy úgy kezeljelek.-fogta meg Leon Eli csuklóját és húzta vissza a lányt.
-Érdekes az ma öltöződben, nem úgy bántál velem, mint egy gyerekkel.-vetette a férfi szemére az esetet Elison.
-Azt felejtsd el!-utasította Leon.
-Felejtsem el, köszönöm szépen, neked könnyű mondani nem a te első csókod vo...- rivallt rá franciául a  a lány, mikor ideges volt mindig nyelvet váltott, a mondatát azonban így sem fejezte be, mert észbe kapott, hogy mit is mond és azon nyomban elpirult és szeméből könnyek folytak. Leon meglepettségében eleresztette Elit, aki ismét az ajtó felé tartott, az artista azonban gyorsabb volt nála és bezárta azt.
-Randben akkor te itt maradsz gyakorolni és lenyugszol én meg addig sétálok egyet.-mondta Leon látszólagos nyugodtsággal, majd elhagyta a helységet. Elison gondolataiba merülve ült vissza a zongorához gyakorolni "Olyan furcsa volt, úgy viselkedett mintha nem is ő csókolt volna meg, talán neki  ez valóban nem jelentett semmit. Jobb ha gyakorlok és nem ezen töröm a fejem, végülis azért vagyok itt." kezdte el ismét a hangszer bűvölését Eli. Közben Leon a közeli parkban sétált és őt is magával ragadták gondolatai "Az első csókja, nem csodálom, hogy dühös volt, még sírt is. Nah szép elloptam egy kislány első csókját és még bűntudatot sem érzek. Miért is kéne végülis velem jobban járt mintha valami idióta tizenéves nyakig összenyálazza aztán ráfogja, hogy az a csók. Tőlem legalább tanult valamit. Ebből elég most már tényleg kezdek úgy gondolkozni mint valami liliomtipró. Megőrjít ez a helyzet és ha belegondolok abba, hogy most is fent van a lakásomon, inkább visszamegyek és gyorsan hazapaterolom mielőtt megint valami hülyeséget csinálok." jutott döntésre Leon mialatt sétálgatott majd hazaindult. A lakásba belépve nem hallott semmit még egy pisszenést se, pedig arra számított, hogy Elison még mindig gyakorol. Közelebb lépett a zongorához és látta, hogy a lány arra rádőlve aludt el, bizonyára nagyon fáradt lehetett, ha ilyen pozícióban képes volt pihenni. Egy ideig csak állt és nézte a kis újoncot "Elaludt, biztosan kimerült, fel kéne keltenem, hogy hazamenjen, de már elég késő van és lehet, hogy a szállást is bezárták már. Az utcán meg csak nem aludhat, legjobb lesz ha nem keltem fel, különben sem zavar, mert nem horkol csak szuszog, édesen szuszog." merengett a férfi. Azután óvatosan ölébe vette Elisont, a hálószobába vitte és ott lefektette az ágyára és végül betakargatta. Ezután úgy döntött, hogy ő a kanapén éjszakázik, de valamiért képtelen volt tekintetét elszakítani a lánytól, így jobb megoldás híján mellé feküdt, még egy darabig nézte az alvó Elit, de egy idő után ő is álomba szenderült. A reggel Elisont érte utol hamarabb, de még nem tért magához egészen így gondolta tovább szunyál és fordult egyet ám ekkor valami furát érzett maga alatt, ekkor tapogatózni kezdett, amire nagy meglepetés érte.
-Lennél szíves kiszállni az arcomból.-szólalt meg Leon álmos hangon.
-Mi?? Hol vagyok???-pattantak ki Eli szemei.
-Hát éppen rajtam fekszel.-jelentette ki a férfi, ennek hallatán Elison feje rákvörös lett.
-Ugye mi...szóval mi nem csináltunk semmit?-dadogta a lány.
-Minek nézel te engem?-ült fel dühösen Leon, mire Elison leesett az ágyról.
-Jól vagy?-kérdezte az artista, mikor hallotta a puffanást Eli földet érésekor.
-Nem nem vagyok jól, leestem az ágyadról amibe egyébként most se tudom ,hogy hogy kerültem.-nyafogott az ifjú hölgy miközben felült.
-Én hoztalak ide, mert elaludtál a zongorán.-adott magyarázatot Leon.
-Értem és te miért aludtál mellettem?-faggatta tovább Elison.
-Először is mert ez az én ágyam, tehát úgy gondolom jogom van itt aludni, amúgy meg mégis hol aludtam volna, talán a lyukas kanapémon.-válaszolt idegesen Leon.
-Igen vagyis nem...szóval én csak nem tudom.-szégyellte el magát az újonc.
-Na jó, nem tudom te hogy vagy vele de én visszaalszom, mert még csak 6 óra van.-fordult a másik oldalára Leon.
-Már 6 óra, ilyen nincs a gépem nyolckor indul és még el se kéredzkedtem a főnöktől!!!-riadt fel Elison és az általa sejtett kijárat felé rohant csakhogy a gardróbban kötött ki.
-Az a szekrény.-szólt Leon.
-Én is észrevettem.-kászálódott ki az előbb említett helységből Elison.
-Leon úrfi igazán nem akarlak zavarni, de megmutatnád merre van a kijárat?-kérdezte az angol.
-Ha csinálsz nekem egy jó erős feketét akkor igen.-adta ki az utasítást Leon.
-Hogy mit??-kérdezett vissza Eli.
-Egy kávét.-válaszolt szájbarágósan a férfi.
-Jó, de én...-tiltakozott volna az ifjú hölgy.